Amikor pedig már azt hihettük, hogy egy ekkora bukás után nem fog tudni felállni, összekalapált 11 millió dollárt, és elkészítette eddigi legőszintébb alkotását, a A séf című feelgood-mozit, visszatérve függetlenfilmes gyökereihez. Favreau így visszanyerte Hollywood bizalmát, a Disney pedig a nagy remake-láz (lásd a lentebbi keretesben) közepette fel is kérte őt, hogy rendezze meg A dzsungel könyve harmadik Disney-változatát. A legtöbbek által ismert, 1967-ben megjelent zenés animációs film mellett ugyanis 1994-ben már csináltak egy élőszereplős mozit házon belül, ám az igazi star powert nélkülöző film nem sok vizet zavart a vetítőtermekben. Favreau a meló megszerzése után azt nyilatkozta, e két film közt szeretné megtalálni az egyensúlyt a legújabb változatban: vagyis a mese játékosságát a '94-es film baljós realizmusával keverni. Én őszintén nem értem, hogy miért. A filmet megelőzte a híre, kint ugyanis már egy hete műsoron volt, mielőtt Magyarországon is mozikba került. Nem aprózták el az első kritikák: egyenesen az Avatar óta leglátványosabb mozinak kiáltották ki – és ezt nem is nagyon venném el tőle, még ha ez így elég leegyszerűsítő is.
A hetvenes években forgatott klasszikusai közül az Aguirre, Isten haragja volt az egyik legmaradandóbb. A filmet az elmebetegség határán létező Klaus Kinski főszereplésével forgatta, aki egy jellegzetesen herzogi karaktert formált meg. Aguirre, a spanyol felfedező Gonzalo Pizarro vezetésével azért utazott a 16. században Dél-Amerikába egy maréknyi csapat élén, hogy felfedezze Eldorádót. Ahogy egyre mélyebben a dzsungel mélyére nyomulnak, úgy válik teljesen értelmetlenné az expedíció, amivel párhuzamosan Aguirre teljesen megőrül. Herzog filmje egyszerre hat egy dokumentumfilm realizmusával és egy rémálom szürreális hangulatával – a dzsungel nála egy hátborzongatóan nyomasztó, pokoli hely. Apocalypto (2006) © Buena Vista Mel Gibson, mielőtt hírhedt antiszemita botrányaiból kifolyólag teljesen leradírozódott volna a kortárs film térképéről, sztárstátuszát azzal színesítette, hogy megosztó történelmi filmeket rendezett. Ezek között volt egészen borzalmas (A passió) elszállás és remekmű (A rettenthetetlen) is – az utóbbihoz áll közelebb az Apocalypto.
Weerasethakulnál az őserdő tele van szellemekkel, beszélő halakkal és mágikusan megelevenedő mondákkal: nem véletlen, hogy legjobb filmje, a Boonme bácsi akkor kapott Arany Pálmát, amikor Tim Burton volt a cannes-i filmfesztivál elnöke. A szakasz (Platoon, 1986) Oliver Stone a nyolcvanas évek óta több-kevesebb sikerrel alakítja Amerika kritikus lelkiismeretének szerepét. A szakasz a jobban sikerült filmjei közé tartozik: pályája elején forgatta, a Vietnami háborúban átélt személyes élményei alapján. A szakasz minden jelenetéből sugárzik ez a már-már belsőséges viszony a történettel: azok a legerősebb részei, amikor az unalomban, várakozásban és a haláltól való szorongásban látjuk a katonák mindennapjait. Stone filmjében a dzsungel szinte főszereplővé válik, aprólékos kegyetlenséggel mutatja be a háború idegőrlő banalitását: a katonák nyakát szétcsipkedő hangyáktól kezdve a mélyzöld labirintusként szétterülő erdőig. Aguirre, Isten haragja (Aguirre, Wrath of God, 1972) © Palace Video Werner Herzog a német újhullám egyik legizgalmasabb figurája, talán ő az egyetlen a generációjából, aki képes volt önmagát újradefiniálnia az ezredforduló után.
A Disney rákapott a remake ízére A franchise-illatú Hollywoodban mindig is aktív volt a Disney, és ne feledjük, hogy a Marvel és a Star Wars -filmekért felelős Lucasfilm is a cég része – nem annyira meglepő tehát, hogy futószalagon jönnek a korábbi meséken alapuló élőszereplős filmek. Az egész a 2010-es gigasikerrel, Tim Burton Alice Csodaországban -feldolgozásával kezdődött, amely kisebb meglepetésre átlépte a milliárd dolláros bevételi álomhatárt. Azóta jött 2014-ben egy Csipkerózsika-sztori (Demóna) és tavaly Hamupipőke is megelevenedett, majd idén A dzsungel könyve után jön még az Alice Tükörországban és a Peti sárkánya remake-je is, Pete és a sárkány címmel. De a következő évek felhozatalához képest ez semmi: jövőre jön A szépség és a szörnyeteg Emma Watsonnal, után Tim Burton Dumbó zik egyet, de lesz majd Mulan, Pinokkió, Pán Péter és még Micimackó élőszereplős mozi is. Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
Rambo számára a dzsungel maga a meleg, puha otthon: a természet minden porcikáját uralja, úgy simul bele a környezetébe, mint egy boldog kaméleon. Vagyis a zseniális George P. Cosmatos filmje a dzsungelábrázolás szempontjából A szakasz antitézise: itt a levelek homályából előugró fenyegetést John Rambo jelenti. Jurassic Park (1993) © Universal Pictures Spielberg legsikeresebb éve volt az 1993-as: ekkor kapta a zsáknyi Oscar-díját az azóta kissé megfakult Schindler listájá ért, és ezzel majdnem egy időben termelte ki az évtized egyik legnagyobb kasszasikerét. Spielberg zsenijét mutatja az a filmtörténeti lábjegyzet, hogy a Schindler forgatása szinte egyszerre zajlott a Jurassic Park vágásával – és két eléggé eltérő filmről beszélünk. A Jurassic Park egy egész generáció számára csinált hisztérikus divatot a dinókból: a Michael Crichton regényéből készült film ugyanis azzal a gondolatkísérlettel játszik el, hogy mi történne, ha az emberek újraklónoznák a dinoszauruszokat, és egy szafarin mutogatnák őket.
A Mauglit játszó gyerekszínésznek, Neel Sethinek nem volt irigylésre méltó dolga, hiszen a forgatáson kék háttér előtt semmi kézzelfoghatóra nem reagálhatott, és az alakítása nagy jóindulattal is csak közepes, de a gyermeki lelkesedést sikerül átadnia. Lali király egy életveszélyes szörnyeteg – A dzsungel könyve Forrás: Fórum Hungary És ami talán a legfontosabb, hogy a film közérthetően, a kisebbek számára is fogyasztható módon tolmácsolja a kalandok során felmerülő konfliktusokat, döntéshelyzeteket, a morális értékrendek ütköztetését. Valahányszor Maugli találkozik egy újfajta szemlélettel, nem csupán alkalmazkodik, hanem a maga képére formálja, kiválasztja belőle azt, amit helyesnek gondol. Számol a tettei következményeivel, és képes ötvözni a dzsungel szabályait, a farkasok törvényeit, Balu individualizmusát, valamint az állatok által kárhoztatott emberi "trükköket". Valódi hőssé pedig akkor válik, amikor segít a bajbajutottakon: empatikus készsége éppoly rendíthetetlen, mint kalandvágya.