Aztán elpityerdül bánatosan, vékonyka hangja esengő: Csak hilintázzon ágamon! " Hosszúfül-kurtafark koma keserves könnyeket hullat, s szalad négy fürge lábán, Felőlem a te csengettyűd hintázhat holtig az ágon! " keserves könnyhullatással szalad négy fürge lábán, szalad a fejszétől tova. csorbítsd ki a fejszét! a csengettyűszó nekem! " Fejsze mért nem vág fát? A te bolondos csengettyűd ugyan mivégre kell nekem? " hüppöget egy kicsikét, szalad a kút mellől tova. Kő nem csorbít fejszét, A te csöpp csengettyűdért pityereg egy sort magában, szalad az embertől tova. Kút nem nyel kövecskét, kő nem csorbít fejszét, kő fejszét nem csorbítja, fejsze nem vágja a fát, hogy ég-föld szakad bele. szarvával döföl csúnyán, nyújtja a nyúlnak maga. szalad a csengővel tova. Talán épp most is cseng, a nyulacska fülébe zeng. - Nem adom biz én! - Nem adod-e? Megállj csak, mindjárt visszaadod! Szaladott a baltához, s kérte: - Balta, vágd ki a fát; fa nem akarja visszaadni szépen szóló harangocskámat. - Nem vágom biz én!
▶ Nyulacska harangocskája - vegyes csoportos óvodai mesefeldolgozó foglalkozás - NKP | Óvoda, Mondókák, Oktatás A nyulacska harangocskája mese 2 A nyulacska harangocskája mese online A nyulacska harangocskája - A nyulacska házikója mese A nyulacska harangocskája- ujjbáb készlet és mini bábszínház (Jam81 | Ujjbábok, Gyerek, Babák Tejecskét vitte macskának, macska megitta, s uccu neki, mindjárt megfogta az egeret. Egér megcsípte a vadász lába szárát; vadász meglőtte a bikát; bika megitta a vizet; víz hajtotta a köszörűkövet; köszörűkő élesre fente a baltát, balta levágta a fát; fa mindjárt visszaadta a nyulacskának a szépen szóló harangocskát. De bezzeg mindjárt felkötötte a nyakára: giling-galang - szólt a harangocska. Többet soha le sem oldotta a nyulacska. Aki nem hiszi, járjon utána! Forrás: A nyulacska harangocskája Kép: Canva Mondotta a bika: - Nem iszom biz én! Ittam én már vizet eleget! Hej, megharagudott a szegény nyulacska, szaladott a vadászhoz. - Vadász, lődd meg a bikát, nem issza meg a vizet; víz nem hajtja a köszörűkövet; köszörűkő nem élezi meg a baltát; balta nem vágja le a fát; fa nem adja vissza szépen szóló harangocskámat.
- Nem adom biz én! - Nem adod-e? Megállj csak, mindjárt visszaadod! Szaladott a baltához, s kérte: - Balta, vágd ki a fát; fa nem akarja visszaadni szépen szóló harangocskámat. - Nem vágom biz én! Van nekem egyéb, amit vágjak! - Nem vágod-e? Megállj csak, mindjárt kivágod! Szaladott a köszörűkőhöz, s kérte: - Köszörűkő, köszörüld meg a baltát; balta nem vágja le a fát, s fa nem adja vissza az én szépen szóló harangocskámat. - Nem köszörülöm biz én! - Nem-e? Mindjárt köszörülöd te! Szaladott a vízhez. - Víz, hajtsad a köszörűkövet, köszörűkő nem akarja megköszörülni a baltát; balta nem akarja kivágnia a fát; fa nem akarja visszaadni az én szépen szóló harangocskámat. Mondotta a víz: - Bizony nem hajtom én a köszörűkövet, van nekem, amit hajtsak, elég! Továbbfutott a szegény nyulacska, szólítja a bikát: - Bika, idd meg a vizet; víz nem akarja hajtani a köszörűkövet; köszörűkő nem akarja megélezni a baltát; balta nem akarja levágni a fát; fa nem akarja visszaadni szépen szóló harangocskámat.
De a fejsze nem vágta ki a fát. Most a nyulacska elment a köszörűkőhöz, hogy fenje meg a fejszét, hogy a fejsze vágja ki a fát, hogy a fa adja vissza a harangocskát. De a köszörűkő nem fente meg a fejszét. Ekkor a nyulacska elment a vízhez, hogy hajtsa a köszörűt, hogy a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a víz nem hajtotta a köszörűt. Ekkor a nyulacska elment a bikához, hogy igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. ▶ Nyulacska harangocskája - vegyes csoportos óvodai mesefeldolgozó foglalkozás - NKP | Óvoda, Mondókák, Oktatás Mondotta a macska: – Elfogom én jó szívvel, csak hozzál nekem tejet. Továbbszaladt a szegény nyulacska, találkozik a tehénnel. – Tehén, adj nekem tejet! Tejet adom macskának, macska elfogja az egeret, egér megcsípi a vadász lába szárát, vadász meglövi a bikát, bika megissza a vizet, víz hajtja a köszörűkövet, köszörűkő megélezi a baltát, balta levágja a fát, fa visszaadja nekem szépen szóló harangocskámat.
Van nekem egyéb, amit vágjak! - Nem vágod-e? Megállj csak, mindjárt kivágod! Szaladott a köszörűkőhöz, s kérte: - Köszörűkő, köszörüld meg a baltát; balta nem vágja le a fát, s fa nem adja vissza az én szépen szóló harangocskámat. - Nem köszörülöm biz én! - Nem-e? Mindjárt köszörülöd te! Szaladott a vízhez. - Víz, hajtsad a köszörűkövet, köszörűkő nem akarja megköszörülni a baltát; balta nem akarja kivágnia a fát; fa nem akarja visszaadni az én szépen szóló harangocskámat. Mondotta a víz: - Bizony nem hajtom én a köszörűkövet, van nekem, amit hajtsak, elég! Továbbfutott a szegény nyulacska, szólítja a bikát: - Bika, idd meg a vizet; víz nem akarja hajtani a köszörűkövet; köszörűkő nem akarja megélezni a baltát; balta nem akarja levágni a fát; fa nem akarja visszaadni szépen szóló harangocskámat.
Mondotta a macska: - Elfogom én jó szívvel, csak hozzál nekem tejet! Továbbszalad a szegény nyulacska, találkozik a tehénnel. - Tehén, adj nekem tejet! Tejet adok macskának; macska elfogja az egeret; egér megcsípi a vadász lába szárát, vadász meglövi a bikát, bika, megissza a vizet; víz hajtja a köszörűkövet; köszörűkő megélezi a baltát; balta levágja a fát; fa visszaadja nekem szépen szóló harangocskámat. Mondotta a tehém: - Adok én jó szívvel, csak előbb hozz füvet! Szaladott a nyulacska a kaszáshoz. - Kaszás, adj nekem füvet! Füvet adom tehénnek; tehén nekem tejet ad, tejed adom macskának; macska elfogja az egeret; egér megcsípi a vadász lába szárát, vadász meglövi a bikát, bika, megissza a vizet; víz hajtja a köszörűkövet; köszörűkő megélezi a baltát; balta levágja a fát; fa visszaadja nékem szépen szóló harangocskámat. Megsajnálta a kaszás a szegény nyulacskát, vágott neki füvecskét, s vitte nagy örömmel a tehénnek. Tehén megette a füvecskét, s adott mindjárt tejecskét a nyulacskának.
A nyulacska harangocskája Mesét mondok nektek a nyulacskáról meg a harangocskáról. Volt egyszer egy nyulacska s annak egy szépen szóló harangocskája. Megy, mendegél ez a nyulacska az erdőben; addig ment, mendegélt, hogy erősen elfáradt, s lefeküdt egy bokor alá. Amint lefekszik, gondolja magában: "Jaj, istenkém, még el találok aludni, s valaki majd ellopja az én szépen szóló harangocskámat! " Leveszi a harangocskát a nyakáról, fölakasztja a bokornak egy belső ágára, aztán szépen visszafekszik a bokor tövébe, s elalszik. Alszik, alszik a nyulacska, s hát, amikor fölébred, nézi, nézi a bokrot: volt bokor, nincs bokor. A kicsi bokorból olyan magas fa lett, amíg aludt, hogy alig látott a tetejébe. De jó, hogy oda fellátott, mert éppen ott lógott a fának a legfelső ágán - a szépen szóló harangocska. Felszól a nyulacska: - Hallod-e, te szépen szóló harangocska, gyere le! - Nem megyek én! Minek tettél a bokor ágára? Megharagszik a nyulacska, mondja a fának: - Fa! Add ide az én szépen szóló harangocskámat!