"Nem nyűgözte előítélet, hiúság, képzelgett önkép, honi és külföldi, hivatalos vagy ellenzéki irodalmi szempont. Plebejus gúnnyal tekintett mindenre és mindenkire a hazugság szurdokában, ahogy ő nevezi A kudarcban. Ő volt a nép, akinek a népről is megvolt a véleménye, szemléletében az értelmiségi romantikának nyoma sem volt" - fejtette ki Spiró György. Megjegyezte, hogy Kertész Imre "állástalan, kétes egzisztenciaként, főfoglalkozású munkakerülőként" írta a Művet, gyermeki optimizmussal remélve, hogy az egész össze fog omlani, regénye pedig túl fog élni mindent. "Azokban a nyomasztó, kilátástalannak tűnő évtizedeken ő volt a legszabadabb ember, akit ismernem adatott". "Csönd, nyugtalanság, szenvedés - ezek lehetnének a nagy Kertész-szavak, ezek által tudunk meg valami újat magunkról, az országunkról, a világról, istenről" - mondta búcsúbeszédében Esterházy Péter író. Szólt arról, hogy Kertész Imrének a "nem" volt az igazi fő szava, nemekből áll össze műve, a nemekből élt és dolgozott, ugyanakkor "a szenvedésből, és az ahhoz való viszonyának radikalitásából lesz Kertész művészete".
Azzal sincs tisztában, mi a különbség a deviza és a valuta között. A pénzt elkobozzák. Jegyzőkönyvet vesznek föl. Amit Kertész nem aláír, hanem megír. A megalázó procedúrába a vámosok mellett a MÁV-osok is beszállnak. Van-e nála annyi magyar forint, hogy kifizesse az újra megvetetett jegyet? " Mi köze Esterházynak a Kertész-sztorihoz? Ad 1. Ismerte a szöveget. Ad 2. Neki is kellett mennie Bécsbe. "Az a fantasztikus dolog történt, ami minden irodalomszerető ember vágya: látni, az irodalom, hogy befolyásolja az életet. " Tőle is megkérdezték a határon, mennyi pénz van nála, jöttek ezzel a valuta-deviza dologgal. A zsebei felől kérdezgették és a zsebek rosszul válaszoltak. Esterházy nem lenne Esterházy, ha nem csapná le ezt a magas életirodalmi labdát. Lecsapja. Eszébe jut az egész megalázó Kertész-sztori. Belekerültem a fájdalomnak abba a terébe, amiről Kertész beszél Fotó: Szabó Gábor - Origo "A Jegyzőkönyvben megjelenik az egész fájdalmas múlt, amit ismerhetünk a szerző életéből. Én e nélkül a fájdalom nélkül gondoltam tengetni az életemet, de ki voltam szolgáltatva a Kertész-szövegnek.