Ady költészetének másik sajátossága a szerelem diszharmonikussága. A Léda-versekben van valami sötét, tragikus alaphang, valamiféle gyötrő, mardosó jelleg. Tévednek azok, akik ezt a modernséggel magyarázzák, hiszen a dekadencia, a meghasonlás, a homályosság, a zavaros, komplikált és kusza érzelemvilág nem egyenlő a modernséggel. A modern szerelmi lírában vannak nagyon is harmonikus szerelmek (pl. Radnótié Fanni iránt vagy József Attiláé Flóra iránt). Ady sajátos szerelmi költészetének kulcsa tehát kizárólag Adyban keresendő, és nem a "huszadik-századiságban". Ady lázadó volt, aki társadalmi okokból lázadt és nem találta a helyét, s emiatt a megváltást a szerelemben kereste. Ennek a lázadásnak a dacossága vibrált benne a szerelmi életében is, a kiúttalanság komor tudatával együtt. Azt remélte, a szerelmi szenvedély hozzásegíti ahhoz, hogy maga mögött hagyja az unt hétköznapi világot és elszökjön a "végtelenbe", a szépség külön világába. A magyar Ugar fojtogató világából is menekülni akart, a szürkeségből is.
Ez csak egy a sok közül, ami vészesen tévútra vezet. Azért, mert egy idealizált képet mutat egy ragadózóról, akit ha elég jól szeret az egyszeri kislány, akkor majd megmenti, kiszereti a bajából és minden gyönyörű lesz. Nos, ez egyáltalán nem igaz. Ugyanis egy szörnyeteg esetében teljesen mindegy, mit és hogyan csinálunk, mindenképpen áldozatokká válunk. Rengeteg szakirodalom született már a témában, érdemes utánaolvasni az egész rendszer működésének. De említhetném az óriási bestseller, A szürke ötven árnyalata, vagy a 9 és fél hét című sikerfilmeket is. Egyértelműen nem egészséges kapcsolódásokról szólnak, mégis tömegek nézték, vették és rengeteg nő kezdett álmodozni egy ilyen perzselő, őrült szerelemről, szenvedélyről. S innen már egyenes út vezetett ahhoz, hogy egy tömeges, torz kép alakuljon ki a szerelemről, szenvedélyről. Egy dolog nagyon fontos: a szerelem, a szeretet nem bánt, nem zsarol. Nem manipulál, nem kényszerít. Egy egészséges kapcsolódásban senki sem megy tönkre. Nem veszíti el önmagát.
Először is a címzettjük asszony (azaz férjezett nő), ami azt sugallja, hogy a versek alkotója házasságtörő viszonyt folytat vagy kíván létesíteni valakivel. És való igaz: Ady nyíltan vállalta, hogy egy férjes asszony a szeretője, ráadásul Léda idősebb is volt nála. És vajon mire utalhat a "zsoltár" megnevezés? A zsoltárok vallásos témájú énekek, amelyek Istenhez szólnak. A zsoltár szó hallatán vallásos jellegű, szakrális tartalmat várunk, erre érzékiséget, erotikát, testi szerelmet kapunk. Ady nemcsak az addigi költészeti konvenciókkal helyezkedett szembe, de azzal is provokálta a közízlést, hogy Isten helyett egy nőhöz írt "zsoltárokat", és a testiségre utalt szakrális kifejezésekkel. Ez akkoriban szentségtörésnek számított. Mindez azért fontos, mert az Ady elleni támadások részben szerelmi költészete miatt érték a költőt: az egyik vád ellene éppen az erkölcstelenség volt. Ady színre lépéséig ugyanis a magyar szerelmi költészet jóval visszafogottabb volt, hiányzott belőle az érzékiség, az erotika.