Az elveszett lelkek és torz szörnyek sziszifuszi munkáját szerencsére acélos, mégis üstdobszerű hangok segítik: "A távoli ütemes dobogás a földalatti trollszerű dolgozók seregének munkaritmusává vált". Mostmár ezt is tudjuk. Fény az alagút végén Közkedvelt hit, miszerint a teljes, magába szívó semmi-sötétségben lebegve érdemes a rendszerint megjelenő fénycsóva, arany kapu vagy olajlámpa felé mozdulni. Alexandert egy ragyogó aranyszálak alkotta forgó spirál szívja magába és repíti egy boldogan játszadozó gyermekekkel, pillangókkal és virgonc kutyusokkal teli zöldellő, vidéki tájra, ami mi más lehetne, mint a mennyországba vezető idillikus átjáró. Eufórikus angyalok Nem is vitás, hogy végül eljutunk a klasszikus, bárányfelhős, napfényes mennyországba, ahol természetesen tömve van az ég pillangószárnyú, kecses angyalokkal. Kényszeresen boldog és angolosan hangoskodó angyalokkal. "Ezeknek a repkedő lényeknek a boldogsága akkora volt, hogy muszáj lehetett valami hangot kiadniuk" - fogalmaz Alexander.
Van három egymást követő, az elmúlással kapcsolatos ünnepnapunk: október 31., november 1. és november 2. Ha megvizsgáljuk ezek szerepét, akkor azt kell mondanunk, hogy a halál önmagában jelentős, hiszen általános és kikerülhetetlen. Minden embernek egyszer majd meg kell halnia, aki valaha is megszületett. Időben visszafelé haladva, november másodika a Halottak napja: ekkor emlékezünk meg elhunyt szeretteinkről. Imádkozunk értük, hiszen nem lehetünk biztosak, hogy a keresztény lehetőségek közül melyik várt és vár rájuk a haláluk után. Az imádságunk viszont a remény jele: ha azt gondolnánk, hogy már úgyis kár értük fohászkodni, akkor nem imádkoznánk. A halál itt, a Földön a zarándokállapotunknak a végét jelenti, ahonnét ezen életbe többé már nincsen visszatérésünk: az úton levés, a döntés ideje visszavonhatatlanul lezárul, ugyanakkor az ember megérkezik haza, meghatározódik, az élete végérvényessé válik, a döntései pedig örök jelentőséget kapnak. Minthogy az élet amúgy is előbb-utóbb elhasználja magát, érdemes azt inkább másoknak, az embertársainknak a szolgálatában elhasználnunk.