Ahogy a dal is elsőrangú példa a popzenében régóta uralkodó nyolcvanasévek-nosztalgiára, úgy A besúgó is olyan, mintha kikacsintana a fiatalabb nézőkre, és mutatja a lehetséges közös pontokat, és azt, hogy igen, ezek akár ti is lehetnétek.
Nehéz elképzelni, hogy '85-ben bárki is így beszélt volna az idős Kádár Jánosról, miközben 60 ezer szovjet katona állomásozott az országban; és akik nagy titokban ellenzékieskedtek, azok sem annyira Kádár személyét szidták, hanem "a kommunistákat", azaz az egész arctalan, túlbürokratizált, személytelen diktatúrát, amilyen a Kádár-rendszer volt. A sokkal inkább egy személy köré épülő, mostani rezsimet viszont rendszeresen érik – gyakran szó szerint – ezek a kritikák. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy A besúgó napokkal a választások előtt indul, akkor végképp nehéz nem észrevenni ezt a hasonlóságot. A besúgó története fikció ugyan, de a valóság ihlette: az egyetemista főhőst, Demeter Gerit ( Váradi Gergely) megzsarolja az állambiztonság, hogy nem kaphat gyógyszert a beteg öccse, ha nem épül be az egyetem rendszerellenes diákcsoportjába, és jelent annak vezetőjéről, a karizmatikus Száva Zsoltról ( Patkós Márton). Geri kénytelen teljesíteni a feladatot, ám közben valóban barátokat is szerez, és egyre nehezebben tudja összeegyeztetni az érzéseivel a tevékenységét.