Csak nem félnek, hogy külföldön vállal melót? ) Theodor Adornónak volt egy gondolata, ami leegyszerűsítve úgy szól, hogy "Auschwitz után már nem lehet verset írni". Szerencsére lehet, sőt, auschwitzi túlélők beszámoltak versekről, melyek ott születtek. De értem Adorno szándékát: legyen Auschwitz egy éles választóvonal, semmi sem folytatódhat úgy mint korábban. (Adorno 1949-es szövege szerint "barbár dolog verset írni Auschwitz után", de később ezt visszavonta. ) Helyében azt mondanám, hogy Auschwitz után nem lehet rasszista kijelentéseket tenni. De látjuk: lehet. Nem tanultunk semmit. 1989-90-re emlékezik több színvonalas előadás mostanában. Mi történt? Mentek a kommunisták - legalábbis, akik annak mondták magukat - és jöttek Csurka és társai. És 2019-ben jön Kósa Lajos, aki zsidó embertársaink örök gyászán viccelődik. (Azért ez sem semmi: még holtan is jók bűnbaknak! ) És persze nem csak Kósa; dorogi szurkolók kiabálták az MTK elleni meccsen a közelmúltban, hogy "Csak a kéményen át! "
Kósa fel se fogta a helyzetet, és elment Breuer Péter műsorába, ahol siralmasan viselkedett. A fair play megkívánja, hogy megemlítsem, hogy később bocsánatot kért a zsidóságtól. De miért csak tőlük? Minden tisztességes embert sért a rasszista, idegengyűlölő, antiszemita duma. És ha ezek így gondolkodnak, mit várhatunk a sok tudatlan, előítéletes embertől? Idősebb nyomdászok emlékezhetnek, mit jelentett a "camera-ready" kézirat. A leadott "fényképezésre kész" oldalakat csak lemezre kellett tenni és indulhatott a nyomdagép. Most 30 év után azt mondanám, hogy az ország lakossága nem volt "demokrácia ready" 1990-ben. A kommunista párt bukásától egy gyorsan bekövetkező osztrák szintű életszínvonalat várt a lakosság; nemigen hallottam beszélgetéseket a fékek és ellensúlyok szükségéről, míg arról inkább, hogy hol érdemes vásárolni Bécsben. Azon túl, hogy azonnali intézkedések kellettek, hogy ne omoljon össze a gazdaság, minden lehetőséget fel kellett volna használni a lakosság felvilágosítására, már az 1990-es választások előtti kampánnyal kezdődően.
Ez nem történt meg. Viszont hamar jött a Horthy-nosztalgia és a zsidózás. És ma is itt tartunk. De legyünk hálásak az ilyen Kósa-percekért. Vezetőink néha kimondják, amit valóban gondolnak, és az önleleplezés bepillantást enged, hogy valójában milyen emberek markában vagyunk. Ilyen volt Lázár János "akinek semmije nincs, az annyit is ér" kijelentése is (amin későbbi magyarázkodása sem segített). Nem tanultunk semmit November végén maga a miniszterelnök beszélt a keresztényüldözésről szóló nemzetközi konferencia megnyitóján. Szerinte Európát csak az mentheti meg, ha visszatalál keresztény identitásához. Mondja ezt az az ember, aki mindent megtesz, hogy az egyik Magyarországon létező keresztény gyülekezetet, az Iványi Gábor vezette Evangéliumi Testvérközösséget tönkre tegye. Iványi "bűne", hogy keresztény hite alapján meri kritizálni az Orbán kormányt. Az "istenadta nép" meg olyan amilyen. Hallottam egy idős hölgyet beszélgetni a rendelőben aki teljesen odavolt az említett konferencián elhangzott Orbán beszédtől.