Ennek 1, 07·10 14 J/kg = 107 TJ/kg energiatartalom felel meg. Ide tartozó mennyiség még a fajlagos kötési energia, ami nem más, mint az egy nukleonra jutó kötési energia. Jele: ε. ε = ΔE / A A mag kötési energiájának görbéje [ szerkesztés] Az elemek periódusos rendszerében a könnyű elemek a hidrogéntől a nátriumig tartó sorozata mérhetően egyre nagyobb kötési energiával rendelkeznek nukleononként, ahogy a tömegszám növekszik. Ez a növekedés az egy nukleonra eső erő növekedése miatt van, mivel minden újabb nukleont vonz az összes többi nukleon, és egy sokkal szorosabban kötődnek az egészhez. A növekvő kötési energia tartományát egy relatív stabilitás tartománya követi (szaturáció) a magnéziumtól a xenonig tartó sorozatban. Ebben a tartományban a mag elég naggyá válik, hogy a magerők ne tudják átérni a magot. Ebben a tartományban a magerők növekedő vonzó hatását nagyjából ellensúlyozza a protonok közötti elektromágneses erők taszításának növekedése növekvő tömegszámnál. Végül a xenonnál nehezebb elemekben a nukleononkénti kötési energia csökken, ahogy az tömegszám növekszik.
Figyelt kérdés Tudom, hogy a reakcióhőt ki lehet számolni a termékek és a reagensek képződéshőjének különbségéből, de a kötési energoából is. Ez a megközelítés érdekelne. Illetve a reakcióhőből hogy lehet kötési energiát számolni? 1/5 Walter_Dornberger válasza: Sehogy. Alma - körtefa eset. 2017. febr. 22. 20:38 Hasznos számodra ez a válasz? 2/5 anonim válasza: 67% Először is, reakcióhő számítása a kötési energiákból. Mindig azt nézd, hogy a kiindulási anyag kötéseinek fel kell bomlania, a termékben lévő kötéseknek pedig létre kell jönnie. Egy kötés kialakulása mindig energiafelszabadulással jár (-), ezért egy kötés felbontása energiabefektetést igényel (+). Vegyük például a vízképzési reakciót: 2 H2 + O2 = 2 H2O. Ebben a reakcióban fel kell bomlania 2 db H-H kötésnek, 1 db O-O kötésnek, és létre kell jönnie 4 db H-O kötésnek (mivel egy vízben 2 H-O kötés van). Reakcióhő=2*(H-H)+1*(O-O)-4*(O-H) Mivel mindkét képlettel ugyanazt a reakcióhőt számolhatjuk ki, ezért ezeknek egymással is egyenlőnek kell lenniük.
Ezek az energiák képezik a belső energia másik részét, amelyeknek viszont az abszolút értéke nem határozható meg. Egy rendszer belső energiáját kétféleképpen változtathatjuk meg: hőt (Q) közölhetünk a rendszerrel, vagy munkát (W) végezhetünk a rendszeren. A vizsgált rendszer szempontjából: ha hőközlés történik a rendszerrel, vagy munkavégzés történik a rendszeren, akkor a kérdéses tag(ok) előjele pozitív, ha hőt vonunk el a rendszertől, vagy a rendszer végez munkát a környezeten, akkor a kérdéses tag(ok) előjele negatív. Összességében A fenti egyenlet infinitezimális formája mely kifejezésben a kis δ jel arra utal, hogy sem a hő, sem a munka nem állapotfüggvény, így csak nem pontos megfogalmazásban vehetjük azok megváltozását. A térfogati munka Szerkesztés A munka leggyakrabban térfogati munkát jelent. Ha a rendszer nyitott, vagy állandó a nyomás és hőt vesz fel, szükségszerűen fellép a rendszer hőtágulásával összefüggő térfogatváltozás, ami térfogati munkavégzést is jelent: Ez a térfogati munka jelentős nagyságú, ha gáz halmazállapotú rendszerrel közlünk hőt, és elhanyagolhatóan kicsi, például szilárd testek melegítése közben.
(a kötési energia itt kizárólag az atomok közti kötésekben tárolt energia, a reakcióhő meg ez és minden más hőeffektus összessége) 2017. 04:40 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések: Minden jog fenntartva © 2022, GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha egy rendszerben valamilyen változás bekövetkezik, például egy kémiai reakció játszódik le, akkor a részecskék mozgási lehetőségei, és az elektronok mozgási energiái is jelentősen megváltoznak, de nem következik be semmilyen változás az atommagok energia állapotában. energia építés Az épület egységnyi fűtött térfogatára és az egységnyi (belső-külső) hőmérséklet-különbségre vonatkozó fajlagos hőáram nem haladhatja meg az 1. 7 táblázati érték, a lehűlő felület/fűtött térfogat viszony és az épület rendeltetése függvényében leolvasható értéket. Vegyes rendeltetésű épületek esetében az egyes épületrészek a rendeltetésüknek megfelelő követelmények alapján méretezhetők. Az épület lehűlő felületében a fűtött teret burkoló valamennyi olyan szerkezetnek a belső oldali méretek szerint meghatározott felülete beszámítandó, amely szerkezetek másik oldalukon a külső levegővel, a talajjal vagy fűtetlen térrel érintkeznek. A fajlagos hőáram az egységnyi belső-külső hőmérséklet-különbséghez tartozó transzmissziós, valamint az e rész szerinti szoláris hőáram algebrai összegének az épület fűtött térfogatával való osztásával határozható meg.